Amikor az Azték Birodalom fénykorát éli, gótikus katedrálisok törnek az ég felé, hamarosan kezdetét veszi a humanista reneszánsz, Petrarca híres szonettjeit írja, Boccaccio Dekameronjával botránkoztatja meg Firenzét, száz éves háború dúl Anglia és Franciaország között, a York és Lancaster családok harcolnak az angol trónért, Mátyás király meghonosítja a reneszánszt Magyarországon, akkor Erdély szabad királyi városában, Marosvásárhelyen Ferenc-rendi szerzetesek működnek. [1]
Hiteles források először 1332-ben említik a marosvásárhelyi ferences kolostort, ekkor még Erdély legnagyobb hasonló jellegű építménye volt (1490-ig őrizhette ezt a címet, amikor is megépült a kolozsvári rendház). Az adományozókról kevés adat maradt fenn, egyik csoportja a város körüli kisnemesség (pl. Szentannai Lázár János), a másik a tehetősebb középnemesség (Toldalagi András, Barlabássy Lénárt), végül az utolsó és egyben a legszűkebb, a városi polgárok soraiból került ki (a kolozsvári Kőfaragó György neje Magdolna).
Bővebben: A 600 éves temető titkai
Comments are closed.