A fejlettebb társadalom minden korban tiltotta a közeli rokonok házasságát, napjainkban pedig már a vérrokonok házassága a mai jognak megfelelően feltétlenül érvénytelen. Mégis a régebbi korokból vérfertőzéses házasságokra egyes királyi családokban, a fáraóknál, és az inkáknál találunk írott példát.
Az ősi Egyiptom uralkodói és a perui inkák megengedték a vérrokonok házasodását és gyermeknemzését. II. Ramszesznek legalább 50 leánya volt, és jó néhányat feleségül vett közülük. Dr. Czeizel Endre Az orvos-genetikus szemével című könyvének a ’A vérrokonházasságok genetikai kockázata’ című fejezetében a XVIII. Dinasztia fáraóinak korai halálát és a beltenyészet fogalmát tárgyalja. Tutankhamon gyermekei feltehetően már méhen belül elhaltak vagy a születés után elpusztultak. Sorsuk ilyen alakulásában a beltenyészetnek, pontosabban az incesztusnak is szerepe lehetett. C.S. Ford és F. A. Beach könyve, a „Patterns of Sexual Behaviour” szerint azonban az e fajta házasságot már nem is engedték meg a népnek. Viszont az afrikai azande törzs szokása, hogy a törzsfőnök leányai közül vesz feleségeket.
Mikor a ősi családok utódai egybe keltek közeli és távoli családtagjaikkal, vajon gondoltak-e utódaik biológiai épségére illetve azok következményeire? Dr. Czeizel Endre, C.S. Ford és F. A. Beach írásaiból kiderül, hogy minden bizonnyal nem.
Bővebben: Beltenyészet a XXI. században?
Comments are closed.